Melinda Taub - Still Star-Crossed - Veronai szerelmesek

"Bár ​Rómeó és Júlia halálával „borús béke” köszönt Veronára, a Montague-k és Capuletek közötti ősi viszály ismét kiújul – alig telik el két hét, és a két ház tagjai ismét a nyílt utcán csapnak össze. 

Escalus herceg az újabb „patvarkodó viszály” láttán úgy dönt, hogy a két tehetős család kibékítése csakis egy Capulet és egy Montague házassága révén lehetséges. A Montague-házból az elhunyt barátját gyászoló agglegényre, Benvolióra esik a választása, a kiszemelt ara pedig a Capulet-ház Rozalinja, Rómeó egykori szerelme. A fiatalok megboldogult unokatestvéreikkel ellentétben nem táplálnak gyengéd érzelmeket egymás iránt, ám a közös cél – hogy oltár elé járulás nélkül véget vessenek a városban dúló viszálynak – egyesíti őket. Csakhogy Rómeóhoz és Júliához hasonlóan Rozalin, Benvolio és a herceg számára is hamar világossá válik, hogy a békéhez vezető út nehézségekkel van kikövezve, és hogy Veronában a legváratlanabb helyeken sarjadhat szerelem. 

Titkos találkák, romantika, a család becsületéért vívott párbajok – e sodró lendületű történet méltó tisztelgés Shakespeare előtt."

Mikor megláttam ezt a könyvet, úgy éreztem ezt mindenképp meg kell rendelnem és el kell olvasnom. És hogy mi miatt keltette fel ennyire az érdeklődésemet? Egyrészről rólam köztudott, hogy imádom a történelmi romantikus könyveket, másrészt viszont amint megláttam, hogy a Rómeó és Júlia folytatása úgy megörültem, hogy már kaptam is elő a laptopomat, hogy mihamarább a megrendeléseim között legyen. Imádom a Rómeó és Júliát, igaz nem szeretem a tragikus véget, de hát ilyen könyveknek is kell lenniük. És Melinda folytatása mondhatjuk, hogy nekem segített feldolgozni a Rómeó és Júlia végét.

Melinda Taub története rendkívül elnyerte a tetszésemet és szerintem még Shakespeare-nek sem lenne kivetnivalója ellene, szerintem ahogy én, ő is mosolyogva olvasta volna.

A történetben a legtöbb szereplő megfordul a Rómeó és Júliában, még ha csak említésre is, viszont vannak benne olyanok is akiket az írónő talált ki és épített a történetbe, ezek inkább csak kis mellékszereplők voltak.
Néhány karakternek a személyiségét a Rómeó és Júlia alapján dolgozott ki, mint pl Benvolióét meg Rozalinét, viszont voltak olyanok is akiknek kicsit megváltoztatva ezzel is kicsit felpezsdítve a történetet. És egy jó kis fordulatot is kitalált amivel megalkotta nekünk a főgonoszt.

Nagyon örültem, hogy ez a könyv megint csak nagyon sok érzelmet előcsalt belőlem. Tudtam rajta izgulni, néhol jókat kuncogtam, volt hogy mérgemben a fejemet fogtam, néhány sornál elpityeredtem és sok jelenetnél zakatolt a szívem és olvadoztam. Véleményem szerint a legjobb könyvek azok amik ezeket az érzelmeket elő tudják hozni egy olvasóból.


A szereplőkből csak háromra térnék ki és rájuk is csak röviden, nehogy véletlen spoilerezzek.
Kezdjük a főhősnőnkkel, hisz lányoké az elsőbbség ugyebár...
Rozalin személyisége tipikusan olyan amilyet a kedvencemnek tekintek, csípős nyelvű, bátor, tisztességes, tiszta fejjel gondolkozik, és kiáll azokért akikről tudja, hogy megérdemlik. Szegénynek elég szomorú a múltja, így nem csoda, ha egy kicsit mogorva a természete, de ez szerintem csak még bájosabbá teszi. 

Benvolió, aki egyébként már a Rómeó és Júliában is nagy kedvencem lett, mondhatjuk, hogy egy egész nyugodt természetű fiú, persze őt is ki lehet ebből billenteni, mint mindenkit. Ő volt az akiért szinte majdnem állandóan megszakadt a szívem. Elvesztette mindkét barátját és ezt nehéz feldolgoznia ami által szegény aludni se nagyon tud, ennek köszönhetően hozza össze a sors Rozalinal. Nagyon tetszett, hogy az elején szinte gyűlölték egymást a lánnyal, bár nem igazán értettem, hogy miért, hisz elég buta és valótlan oka volt szerintem. Inkább azt mondanám, hogy ők már az elején is vonzódhattak egymáshoz és ezért volt a szúrka piszka. De szerintem inkább gyűlöljék egymást az elején, mint első látásra egymásba szeressenek, mert abba nincs semmi izgi, és nem is olyan életszerű. Benvolió egyébként Verona egyik legjobb kardforgatója aki a családjáért bármit megtenne. Rendkívül bátor, udvarias, és még az életét is képes lenne feláldozni, hogy mentse a hazáját és az uralkodót. Azt kell mondjam minden egyes sor után egyre csak szerelmesebb lettem Benvolióba, úgyhogy nagyon hálás vagyok Melindának, hogy Benvolió megkapta a maga kis történetét. Nagyon nagy örömöt okozott ezzel nekem! ❤

 Az utolsó karakter pedig nem más mint Escalus herceg. Az az igazság, hogy miután Benvoliót már az elejétől kezdve imádom és előtérbe helyeztem Escalus nem tudta annyira megkedveltetni magát velem mint amennyire lehetett volna. Ugyanis ő is egy nagyon kedves, tisztességes ember akinek minden vágya, hogy békét teremtsen Veronában a sok áldozat után. És ezért bármire hajlandó, még ha ezzel mást törbe is kell csalnia, tudva, hogy a belé vetett bizalmát ezzel lerombolja. Ennél a pontnál igazán haragudtam rá, de végül azért tett róla, hogy ez elmúljon. Összességében a végére őt is megkedveltem, de persze Benvoliót nem tudta felülmúlni.

És hogy hány pontot adok a könyvnek? Még szép hogy 5*! Csak ajánlani tudom minden történelmi, romantikus rajongónak és persze azoknak akik szerették a Rómeó és Júliát! Nem fogtok csalódni, ezt ígérhetem. ;)

Ui. : Láttam, hogy ebből a könyvből csináltak egy sorozatot ( onnan vettem Benvolió kinézetét, szerintem teljesen ráillik 😍 ) és meglestem, hogy 7 részből áll, valamint nem kapott 2. Évadot, amit eléggé sajnálok. Végül a kíváncsiságom nem hagyott nyugtot és muszáj volt megnéznem, hogy az utolsó rész hogy fejeződik be. Hááát...... nagyot csalódtam. Ugyanis teljességgel befejezetlen. Hát én ezt látva még inkább elszomorodtam. Mert rendben, nem csinálnak 2. Évadot, de akkor legalább legyen már befejezve. Ráadásul kb 1 rész kellett volna még, hogy kb aként be lehessen fejezni, mint a könyvet és még azt az egy részt is sajnálják... hát én tényleg nagyon sajnálom, kár érte... Azért megfogom nézni mert nagyon érdekel mennyire tér el a könyvtől és mennyiben hasonlít, de fájlalni fogom amikor a végére érek. 😕